|
Egyszer
egy
szexológus
előadását hallgattam. Nagyon érdekes
felvilágosítást tartott a
különböző
szexuális viselkedési
formákról. Akkor, kb.
16 éves fiatalként nagyon érdekelt,
hogy mit is
mond az önkielégítésről. Nagy
csalódást okozott, mikor mindössze
ennyivel
elintézte a jelenséget: "Az
önkielégítésről csak annyit
szeretnék
mondani, hogy felmérések szerint a nemileg
érett
és egészséges, nem
párkapcsolatban
élő felnőtt lakosság 98%-a "csinálja",
a
többi 2% pedig meg megérdemli ha nem..." Magyarul:
ez egy
teljesen elfogadott, egészséges
szexuális
magatartásforma, amit minden nem párkapcsolatban
élő gyakorol, feltéve ha nem tartozik ahhoz a
rejtélyes módon "szűz", talán kicsit
elmebeteg
vagy prűd 2%-hoz, akik nem élnek ezzel a
természet adta
"áldással". Be kell valljam, engem alapvetően
mindig is
az a zavaró kisebbség: a 2% érdekelt:
ők
miért maradnak ki ebből a jóból...
esetleg ők
látják jól a dolgot...?
Már keresztyén fiatalként is nagyon
sok
tépelődést okozott nekem az
önkielégítés
kérdése: bűn-e
egyáltalán ez, vagy sem. Egyedül nekem
jelent
problémát az, hogy nem tudok világosan
látni ebben a kérdésben? Nagyon
megzavartak az
ellentétes tartalmú
információk:
például egy egyházi
középiskola
tanára szerint az
önkielégítés
egyenesen Isten ajándéka az ember
számára.
Egy lelkésztől viszont hallottam éles
ostorozását, és nem is
igazán a bűnnek,
hanem a bűnt elkövető fiatalnak a
kárhoztatását. Sokáig nem
tudtam, mit is
gondoljak, aztán mikor felfedeztem, mennyire
megkötözöttség és bűn
az életemben
az önkielégítés, nem tudtam,
mit is tegyek.
Hosszú éveken keresztül éltem
megtért
keresztyén emberként a súlyos
megkötözöttségek miatt
depresszió,
önvádlás, kisebbségi
komplexusok stb.
között, és igazából
nem találtam
igazi megoldást a problémámra; nem
akadt senki,
aki válaszolni tudott volna a bennem lévő
kérdésekre.
Lehet, hogy meglepő, de arra szeretnélek kérni,
kedves
olvasó, hogy ezen a ponton állj meg egy
pillanatra. Csak
akkor olvasd tovább ezt a
bizonyságtételt, hogy ha
(hasonló problémákkal
küszködve)
komolyan változást szeretnél az
életedben;
ha komolyan világosabban akarsz látni a
kérdésben, és ha neked nem
jó a jelenlegi
állapotod! Nagyon kérlek, hogy csak akkor
folytasd, ha
igazi szomjúság van a szívedben! Akkor
lesz igazi
változás az életedben, és
Isten akkor tud
hatékonyan átformálni téged!
Mi az önkielégítés? Minden
olyan
egyénileg végrehajtott szexuális
megnyilvánulás, amely
különböző
módszerek segítségével nemi
kielégülést (orgazmust)
eredményez. A
módszerek skálája elég
széles:
általában
fantáziálás,
különböző külső, erotikus
hatások (pl.
vizuális) és fizikai ingerek
hatására
következik be az orgazmus. A férfiaknál
és
nőknél egyaránt előfordul az
önkielégítés, bár
eltérő
módon, és eltérő
"átéléssel";
a két nem egészen másként
éli
át ezt az élményt.
Biológiailag a
férfiaknál úgymond azért
"indokolt" az
önkielégítés, mert a
hímivarsejtek
állandóan termelődnek az első
magömléstől az
időskorig, a hímivarsejt termelés
leállásáig. Ez azonban csak egyfajta
tévhit: a feleslegessé vált, ki nem
ürült hímivarsejtek spontán
módon
kiürülnek a szervezetből: ezek az ún.
spontán
éjszakai magömlések. Fontos megjegyezni,
hogy az
önkielégítés, és
főleg az azt megelőző
"eltervezési"-, ill. végrehajtási
szakasz
jellemzője az igen magas adrenalin szint. Ez azért fontos,
mert
az ember pl. a számítógépes
játékokat is a magas adrenalin szint
eléréséért, bizonyos ideig
való
fenntartásáért játssza, de
az extrém
sportok is ezt az állapotot hívatottak
előidézni,
fenntartani.
Ezen felül az orgazmus pillanatában felszabadul egy
endorfin nevű hormon is a szervezetben, ami morfium
származék, és egyfajta
kábulatot, mondhatni
természetes extázist nyújt.
Miért is bűn hát az
önkielégítés? Sok, nagyon
jól
hangzó féligazságot hallottam
már ezzel
kapcsolatban. Pl.: "Az
önkielégítés nem
érint mást- egyedül csinálom;
jobb, mintha
állandóan váltogatnám a
partnereimet..."
Vagy a szexuális szabadság jegyében
egyszerűen
magánügynek tartják a dolgot, esetleg
felkészülésnek a későbbi
házaséletre. Valaki a
feszültségei
levezetéseként végez
önkielégítést; egyfajta
oldott,
eufórikus állapot elérése
érdekében.
Véleményem szerint az
önkielégítés bűn; (tudatos
vagy tudattalan)
lázadás Isten rendje ellen. Az
önkielégítést
"pártoló", vagy
egyszerűen megtűrő érvek mindegyike hazugság!
Gyökere a szexuális "szabadság", a
"minden szabad
nekem..."; az önzőség, és egyfajta lelki
vakság, hamis célok,
délibábok,
ideálok keresése és
követése.
Három nagyon fontos dolgot kell
leszögeznünk:
önkielégítés =
önzőség (egoizmus)
önkielégítés =
hazugság
(tévhitek, féligazságok)
önkielégítés = hamis
célok;
ideálok keresése, követése
Mit mond a Biblia? A Biblia, Isten írott Igéje
hitem
szerint az igazság. Ami ennek ellene mond, az
hazugság.
Az igazság az élő Istentől, a Biblia szerető
Istenétől származik, a hazugságok
pedig a
"hazugságok Atyjától", a
gonosztól, a
sátántól.
Az önkielégítéssel
kapcsolatosan
különösen sok hazugság
él a
köztudatban. Hangsúlyozom, hogy nem
bigottság, vagy
puszta vallásos meggyőződés mondatja velem ezeket
a
szavakat!
A Szentírásban szó szerint nem
található ilyen Ige, vagy utalás, hogy
"Ne
végezz
önkielégítést!", vagy hogy
"Mint tudjuk, az önkielégítés
bűn...",
és nem olvassuk azt sem, hogy valakinek azért
kellett
volna Isten haragjával szembenéznie, mert
önkielégítést
végzett volna. Sokan
ezzel magyarázzák, hogy nem is bűn. Ne
felejtsük el
azonban, hogy ez sincs a Szentírásban
konkrétan:
"Ne végezz abortuszt!", mégis a "Ne
ölj!"
parancsolat egyértelmű vezetést ad minden
keresztyénnek ebben a kérdésben.
Három
érvvel szeretném
alátámasztani, hogy az
önkielégítés a
Szentírás
szerint bűn:
1. A Biblia tartalmazza az egészséges, Isten
szerinti
élethez szükséges dolgokat;
útmutatást
kaphat az ember, hogyan is kellene élnie ahhoz, hogy boldog
legyen. Utalások vannak az egészséges
szexuális megnyilvánulásokra a
Szentírásban: pl. a férfi
és nő
egymásnak teremtettsége, a
házasságban
való együttélés
áldásai, stb.
Sehol nem találunk utalást arra, hogy a Biblia
mintegy
"ajánlaná" az
önkielégítést.
Miért ne tenné ezt, ha ez valóban
Isten
ajándéka volna?
Valószínűleg azért,
mert az önkielégítés nem
biblikus
szexuális megnyilvánulási forma,
tehát bűn.
2. A "Ne paráználkodj!" parancsolat
magában
foglalja azt is, hogy "Ne végezz
önkielégítést!"
Bár a 2Móz-ben
liberálisabb gondolkodók szerint
konkrétan a
házasságtörésre vonatkozott a
parancs,
Jézus szavai a Hegyi Beszédben
egyértelművé
teszik a dolgot: "Hallottátok, hogy megmondatott: Ne
paráználkodj! Én pedig azt mondom
nektek: aki
kívánsággal tekint egy asszonyra,
már
paráznaságot követett el vele
szívében." Mt 5, 27-28
Itt Jézus a
fantáziálástól a
házasságtörésig
szélesíti a
paráznaság bűnét. Ebben benne van az
önkielégítés is, aminek a
kezdete gyakran
maga a fantáziálás.
3. Egy érdekes Ige az 1Kor-ból: "A
feleség nem ura
a maga testének, hanem a férje, ugyan a
férj sem
ura a maga testének, hanem a felesége." 1Kor 7,4
Ez az
Ige kizárja az önzőséget a
szexualitásból: ne gondolja senki, hogy ura,
birtokosa,
mintegy önkényes (ki)élvezője
saját
testének. Az önzőség teljesen
ellentétes
azzal a bibliai állásponttal, miszerint
bármilyen
szexuális megnyilvánulás alapja a
szeretet kell,
hogy legyen. Az önzőség és a szeretet
teljességgel kizárják
egymást ebben az
esetben is; világos tehát, hogy az
önkielégítés, mivel az
alapvető
forrása az önzőség, nem biblikus; a
Biblia
tanítása szerint bűn. Nem az ember
javát/épülését,
hanem
romlását, Istentől való
eltávolodását szolgálja.
Végezetül álljon itt egy nagyon
egyértelmű
Igeszakasz a korinthusi levélből, amely
véleményem
szerint összegzi a Szentírás
álláspontját a
kérdésben:
"Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem
örökölhetik Isten
országát? Ne
tévelyegjetek: sem paráznák, sem
bálványimádók, sem
házasságtörők, sem
bujálkodók, sem
fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem
részegesek, sem rágalmazók, sem
harácsolók nem fogják
örökölni
Isten országát. Pedig ilyenek voltak
közületek
némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és
meg is
igazultatok az Úr Jézus Krisztus
nevében a mi
Istenünk Lelke által. Minden szabad nekem, de nem
minden
használ. Minden szabad nekem, de ne váljak
semminek a
rabjává. (...) A test nem a
paráznaságért van, hanem az
Úrért,
az Úr pedig a testért. (...)
Kerüljétek a
paráznaságot! Minden más bűn, amit
elkövet az
ember, kívül van a testén, de aki
paráználkodik, a saját teste ellen
vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit
Istentől
kaptatok, a bennetek lévő Szentlélek temploma,
és
ezért nem a magatokéi vagytok? Mert
áron
vétettetek meg: dicsőítsétek
tehát Istent
testetekben." 1Kor 6, 9-12. 13b. 18-20.
Milyen hatásai lehetnek az
önkielégítésnek? Alapvetően
kétféle (fizikális ill. szellemi)
körben
beszélhetünk az
önkielégítés
hatásairól, de ezek
igazából szorosan
összefüggenek. A legfontosabb hatások ill.
velejáró következmények a
következők:
- Mivel alapvetően önző dolog az
önkielégítés,
ezért alapvetően
torzítja és alattomos módon
önzővé
teszi egész egyéniségedet
és
gondolkodásmódodat. Döntési
helyzetekben
különösen az lesz a legfontosabb, ami az
"én"
számára a legjobb és legkedvezőbb. A
szeretet
így nagyon kevés teret nyer az
életedben.
- Az önzés másik
következménye egyfajta
állandó, vagy időszakos befelé
fordulás-
állandóan magadba fordulás, stb.,
mellyel a
sátánnak az a fondorlatos célja, hogy
egyre
kevesebb időt, figyelmet fordíts Istenre, és az Ő
dolgaira.
- Az önkielégítésben sosem
találod meg
az igazi, teljes kielégülést; mindig
több
és több kell belőle. Egy hang azt súgja,
hogy
legközelebb majd jobb lesz, és semmiképp
ne hagyj
fel vele. Egy ördögi körbe
kerülhetsz így,
melynek lényege, hogy mindig többet-
minnél
többször végezz
önkielégítést, ill.
vegyél
igénybe minél több és
érdekesebb
"segédeszközt", így egyre jobb lesz. A
valóságban ez is egy hazugság: ezzel a
"még
többet" -tel válik súlyos
megkötözöttséggé az
önkielégítés.
- A különböző pornográf anyagok
(újság, film, képek az Internetről
stb.)
rettenetesen megfertőzik az embert. Nagyon mélyen
elraktározódnak az emlékezetben,
és
újra meg újra visszatérnek akkor is,
ha nem is
akarsz kifejezetten rájuk gondolni. A pornográfia
teljesen egészségtelen szexualitást
továbbít: a lényeg itt is a gyors
kielégülés; az
önzőség, és nem a
szeretet! Ez a gyors, kielégülés
központú
közösülés, stb.
véleményem szerint inkább
állati, mintsem
emberi.
- A pornográfia abban is veszélyes, hogy
ideálisnak tartott testalkatot, "intim méreteket"
és egyéb adottságokat sugall, amelyek
szintén hazugságok. Nem ezek az igazi
öröm,
és boldogság forrásai!
- A pornográfia sokszor a devianciákhoz vezet! Ez
egy
szörnyűséges alapszabály. Előbb
utóbb nem
lesz elég a heteroszexualitás, és
(először
talán csak
kíváncsiságból)
belép a képbe a homoszexualitás, a
pedofília stb.
- Egy nagyon durva dolgot kell leírnom: azt hiszik egyesek,
hogy
ha majd lesz állandó párkapcsolatuk,
ill.
megházasodnak, a rendszeres "normális"
szexuális
élet majd egyszerűen elfeledteti velük az
önkielégítést. Ez is
hazugság! A
házasság idejében is van több
olyan időszak
(pl. menstruáció ideje,
szülés,
betegségek stb.), amikor a pár nem lehet
együtt-
ilyenkor felszínre tör az egyszerű
megoldás a
férfi számára: az
önkielégítés. Ez a
korábban le nem
rendezett megkötözöttség
falként
állhat egy házaspár
közé, és
beláthatatlan következményekkel
járhat
különösen a házassági
krízisek
idején.
- Mindemellett keresztyén emberként
rendkívül
rossz hatása van az
önkielégítésnek a
lelki életedre is: egyfajta lelki vakságot
eredményez, eltompulsz Isten dolgai felé,
felesleges
kárhoztatással és szűnni nem
akaró
bűntudattal kell küzdened stb.
Hosszan lehetne még sorolni a lehetséges
következményeit az
önkielégítésnek; ezek
talán a
legfontosabbak és a legveszélyesebbek.
"Akkor most mit csináljak...?" Nagyon sokszor
kérdeztem
már megtért keresztyén
fiatalként az Urat-
sokszor zokogtam teljesen megkeseredve egy-egy újabb
önkielégítés után.
Sokszor és
sokféleképpen próbáltam
letenni az
önkielégítést; sok
"módszert"
kipróbáltam: megfogadtam az Úrnak,
hogy nem teszem
többé; megbántam előtte tiszta
szívből;
vettem úrvacsorát; elmondtam más
testvérnek
a dolgot (sajnos nem nagyon tudott mit kezdeni az
egésszel)...
mégis azt éreztem, hogy alapjában
véve
fogoly vagyok, és nem vagyok képes
eredményesen
felvenni a harcot az
önkielégítéssel. Azt
éreztem, hogy a legjobb lesz, ha befogom a
számat,
és nem küzdök ellene: szépen
leélem
így az életemet. Isten úgyis
megbocsát,
üdvözülök. Így nem kell
küszködni
egy életen át. Persze a felszín alatt
állandóan ott mardosott a bűntudat, és
meg nem
szűnt a kárhoztatás. Olykor feltettem a
kérdést, hogy lehet, hogy Isten nem is
képes
megszabadítani engem az
önkielégítésből;
talán nem elég
hatékony Jézus
váltsághalála,
és nem is szeret annyira engem az én Istenem...
A saját példámon
kívül sok-sok
testvértől hallottam már hasonló
beszámolókat. Volt, aki elmesélte,
hogy
azért végez
önkielégítést, mert
ha nem csinálja, agresszív lesz, és
dühkitöréseit nem tudja
környezete elviselni.
Más valakit az
önkielégítés
megtért keresztyén emberként a
homoszexualitás irányába "vezetett".
Ez
abból fakadt, hogy mivel szerinte igazán csak
magának tud örömet okozni
szexuálisan, akkor
erre legfeljebb rajta kívül egy másik
fiú
képes, aki tudja, mit is jelent örömet
szerezni egy
fiúnak / magának. Egy testvéremet a
pedofília felé vonzotta a
sátán az
önkielégítés
kapcsán- hála
Istennek sikertelenül.
Nem ijesztgetés vagy dramatizálás a
célom;
egyszerűen szeretném, ha komolyan vennéd azt,
hogy
mennyire durva megkötözöttség az
önkielégítés, és
mennyire fontos a
belőle való szabadulás!
Szabad vagyok!!! Meg vagyok győződve arról, hogy
Jézus
Krisztus golgotai áldozata teljes és
tökéletes. Minden bűnömért
és
bűnödért tökéletesen eleget
tett az Úr
Jézus, és többé nem kell az
élet egyik
területén sem bűnök és
megkötözöttségek alatt
élni! Isten
végtelen szeretete és kegyelme az, ami
megszabadít
az önkielégítésből is! Az
élő Isten
tökéletes akarata, hogy az Ő gyermekei
minél
közelebb legyenek Hozzá, és ne legyenek
elválasztó falak Közte és
közted.
Szeretném leírni, hogy engem hogyan hozott ki
Isten az
önkielégítésből,
és hogyan teremtett
újjá. Nem kizárólagosan
követendő
lépéseket fogok leírni; Isten
mindenkinek az
életében szuverén módon
cselekedhet!
Csupán azt a csodát szeretném
megosztani veled,
amit lehet, hogy más formában, de te is
átélhetsz!
Már 21 éves voltam. Sok mindent
megpróbáltam már, hogy letegyem az
önkielégítést-
mindhiába.
Igazából már egy jó ideje
gyakorlatilag
feladtam- beismertem, hogy erősebb nálam, és nem
küzdhetek a saját bensőmben rejtőző
vágyak ellen. A
mindennapjaim része volt az
önkielégítés, és
amint az szinte
törvényszerű, a pornográfia is. Lassan
süllyedtem egyre mélyebbre- távolodtam
Istentől
és a körülöttem lévő
emberektől is.
Alapvetően bezárkóztam, és
elfojtottam, amit csak
lehetett. Ezt környezetem nem vette észre, mivel
alapvetően
jó kedélyű és vidám
maradtam -
miközben a felszín alatt nagyon szenvedtem.
Egy teljesen átlagos reggel aztán
belenéztem a
tükörbe, és őszintén
bevallottam magamnak, hogy
egy nagy nulla vagyok. Egy hatalmas nagy nulla! Egyfajta
mélypont volt ez, és azt hiszem, itt
kezdődött el a
gyógyulásom. Akkor még nagyon
halványan, de
ott volt bennem az akarat: ki akarok jönni ebből az
egész
helyzetből! Azt is tudtam, hogy külső
segítségre van
szükségem, mert magam nem bírok a
dologgal.
Felvettem a kapcsolatot egy hitben járó
lelkészházaspárral, akiket Isten
csodálatos
eszközként felhasznált az
életemben.
Aztán szinte minden ment magától.
Elmentem hozzájuk. Legelőször azt
mondták, hogy csak
akkor "vágjunk bele az egészbe"; csak akkor
kérjünk szabadulást az
Úrtól, ha
tényleg vágyom a szabadulásra, ha
tényleg
akarom, hogy vége legyen az
önkielégítésnek az
életemben,
és tisztában vagyok vele, hogy ez a Biblia
tanítása szerint alapvetően szellemi /
démoni
eredetű megkötözöttség. A
válaszom
egyértelmű volt. Leültünk
hármasban, és
én elkezdtem beszélni. A bűnvallás
majdnem
két órán keresztül tartott.
Mindent el tudtam
mondani- olyan dolgok is "kijöttek", amikről nem is gondoltam,
hogy bennem laknak. Ki tudtam végre mondani mindent.
Elsősorban
az Úrnak mondtam el a testvérek
jelenlétében. Többször volt
nagyon nehéz
a beszéd, de Isten megerősített, hogy MINDENT ki
tudjak
mondani. Ez a teljes bűnvallás hatalmas
lépés
volt. Isten adott egyedül erőt hozzá.
A bűnvallás után a testvéreim
elmondták,
hogy Isten nagyon komolyan veszi a bűnvallásomat,
meghallgatja,
és megbocsát. Együtt mentünk az
Úr
elé bűnbánattal. Utána
szintén még
az imádságban
megkötözték a Jézus
nevében azokat a démonokat, amelyek az
állandó paráznaságra-
önkielégítésre-
pornográfiára
stb. csábítottak. Végül
kimondták,
hogy Jézus Krisztus
érdeméért szabad
vagyok. További megvallásokat tettünk,
hogy az
Úr teljes szabadítást végez
bennem,
és ezentúl győztes keresztyén
életem lesz
stb. A megvallások végeztével
kértük
az Urat, hogy töltsön be teljesen az Ő
Szentlelkével.
Szükségem volt nagyon arra, hogy az
"üresen maradt
ház", amit elhagytak a démonok, telve legyen
Isten
jelenlétével, az Ő Szentlelkével-
enélkül teljesen védtelen lettem volna a
várhatóan ezután sokkal erősebb
és
durvább támadások ellen. Eddig is
munkálkodott bennem Isten Szentlelke, de most a
szabadulással még több teret kaphatott,
és
kiteljesedhetett bennem az Ő munkája.
Napok teltek el. Egyre csak azt éreztem, hogy levettek
valami
terhet a vállamról. Olyan volt ez, mikor egy
dohos
szobába friss levegőt engednek. Életem egyik
legcsodásabb időszaka volt a szabadulásom
utáni
idő. Isten szépen folyamatosan mindent a helyére
rakott.
Helyre állította felfordult
értékrendszeremet, kitörölte az
emlékezetemből a sok-sok pornográf
képet; teljesen
megtisztított. Soha azelőtt nem éltem
át ilyet.
Elárasztott a szeretetével, és
úgy tudtam
mások felé is közvetíteni a
szeretetét, mint soha azelőtt. Hiszem, hogy ez Isten
Szentlelkének a munkája volt bennem és
a
környezetemben is. Isten megmutatta, hogy Ő valóban
szabadító Isten. Teljesen kivette a
szívemből az
önkielégítés utáni
vágyat,
és minden egészségtelen
szexuális
vonzódást. Életemben először
éltem
át, hogy mit is jelent az: szabadnak lenni.
Csodás erőforrást kaptam Isten
dicsőítése
által- megtanított arra az Úr, hogy
éljek
nap mint nap a dicsőítésben rejlő erővel; hogy
hódoljak neki, és imádjam Őt.
Elmondhatom egy dal
szövegével együtt, hogy Isten
"átformált, és megváltozott
minden,
átformált, és véget
ért a
gyász". Úgy éreztem, ha
másért nem,
ezért a szabadításért
életem
végéig dicsérhetném az Urat!
Harcok... Dicsőség legyen az Úrnak, a
szabadulásom
teljes és valós volt. Isten
átformálta a
bensőmet, és új emberként
élhettem.
Már a lelkészházaspár is
elmondta, hogy
biztosan lesznek harcok, amelyek meg fogják
próbálni a hitemet a szabadulással
kapcsolatban. A
sátánnak nagyon nem tetszik, ha valaki
megszabadul,
és mindent meg fog tenni annak
érdekében, hogy
újra befolyása alá vonhassa az adott
embert. A
gonosz legfontosabb eszköze a keresztyének ellen a
hazugság. Ezzel kísértette meg az első
emberpárt is (Azt hazudta, hogy Isten hazudik:
"Valóban
azt mondta Isten...?"). A hazugság volt az első
támadás: azt próbálta
elhitetni velem a
kísértő, hogy ez az egész
szabadulás nem is
volt igaz, és csak én találtam ki az
egészet. Nem kell úgy felfújni a
dolgokat stb. A
dicsőítéssel, és a
megvallások
fegyverével sikeresen visszaverhettem ezeket a
támadásokat. Hangosan megvallottam, hogy az
Úr
győzött az életemben, és ez igaz volt,
mert
Jézus cselekedte ezt, aki maga az igazság.
Próbálkozott a sátán azzal
is, hogy
magát az
önkielégítést visszahozza az
életembe. Rájöttem, hogy ez ellen
én is sokat
tehetek- pl. nem maradtam a tv előtt, ha nem kifejezetten egy adott
műsort akartam megnézni. A céltalan
"szörfözés" (ide-oda kapcsolás)
eredményeként az ember sokszor
találhat
"véletlen" olyan műsorokat, amik erotikus
tartalmúak.
Tudatosan kértem az Úr
védelmét az olyan
helyzetekre, amelyekből probléma adódhat (pl.
egyedüllét, feszült helyzetek stb.).
Minden rendben is
volt. Tudtam, hogy ilyen hosszú időn keresztül
(hónapokon át) nem lehet tisztán
maradni-
még fantáziálásaim sem
voltak! Ez csak
Isten csodája- az Ő tökéletes
szabadítása. Teljesen szilárdan
álltam
ebben, és állok ma is.
Krízis... Hónapokkal a szabadulásom
után
egy este teljesen egyedül maradtam otthon. Nem tartottam ettől
a
korábban félelmetes helyzettől, mert tudtam,
semmi
probléma nem lesz- az Úr
megszabadított.
Lefekvés előtt hirtelen iszonyatosan erős
kísértéseim támadtak, hogy
végezzek
önkielégítést. Valahogy
másabb volt,
mint azelőtt. Sokkal erősebb volt, és valahogy nem
belülről
jött- nem a belsőmből felszakadt vágyak voltak
ezek, hanem
egyfajta külső késztetés. A testem
hadakozott
ellene- idegen volt már nekem az a dolog.
Megvallásokat
tettem, dicsértem az Urat, és teljes
békességgel aludtam el. Nem
történt semmi
baj. Hajnalban egyszer csak arra ébredtem fel, hogy
orgazmusom
van; álmomban, teljesen öntudatlan
állapotban
önkielégítést
végeztem.
Leírhatatlan fájdalom vett erőt rajtam. Egy
pillanatig
azt hittem, megőrülök. Mi történt
most? Hiszen
Isten megszabadított- akkor hogyan lehetséges
mindez...?
Emlékszem, csak sírtam és
kértem Isten
bocsánatát, és hogy adjon
választ, hogy is
történhetett mindez.
Megértettem, hogy a nappalaimra és
éjszakáimra is kérnem kell
JÉZUS KRISZTUS
VÉRÉNEK VÉDELMÉT! Ez ellen,
a
szabadulás jele ellen nem tehet semmit a
sátán. Ha
védelmet kérek a nappalaimra,
éjszakáimra
egyaránt, nem történhet baj. Meg kellett
értenem, hogy valóban "soha nem leszek
többé
az, aki voltam rég", és Isten valóban
megváltoztatott, átformált. Ennek
bizonyítékai a
gyümölcsök, amiket Isten
Szentlelke által terem az életemben. El kellett
fogadnom,
hogy az Úr terve számomra minden
kísértéses helyzetben a
totális győzelem.
Ehhez ad mindig erőt, és ki is ment teljesen. Megtanultam
dicsérni Istent a
próbákért, mert ez azt
jelenti, hogy szellemileg képesnek tart, hogy
kiálljam
azokat.
Boldog vagyok! A szabadulásom óta évek
teltek el.
Azóta nagyon boldog az életem. Nem kell
megkötözöttségek,
elfojtások
között élnem. Nem kell szerepeket
játszanom,
és félnem, mikor tesznek fel
keresztyén
társaságban engem kínosan
érintő
kérdést. Boldogan hirdethetem, hogy Isten MINDEN
MEGKÖTÖZÖTTSÉGBŐL TELJESEN MEG
TUD
SZABADÍTANI! (Ha velem megtette, mással ne
tenné
meg?!) Boldog vagyok, mert az Úr
átformált-
sokszor összetört és meg is
erősített; mindent
azért, hogy egyre inkább tudjon
használni a
szolgálatban. Megtanított harcolni a
sátán
kísértéseivel szemben; lelki
fegyverzetet kaptam
az Úrtól. Sokkal erősebb és
durvább
próbákba kerültem, mint valaha is
előtte, és
csodálatosan megtapasztalhattam az Úr
erejét.
Megértettem azonban, hogy Isten nem csinált
belőlem
"bábot"- az akaratomat, a tudatomat és
érzelmeimet
egyaránt edzi a Vele való
járásban.
Csodálatos győzelmekben élem a mindennapjaimat.
Voltak
bukásaim is; volt, amikor túl erősnek tartottam
az engem
érő támadást- de ezek sem
eltávolítottak az Úrtól,
hanem
közelebb vittek Hozzá- megaláztak az Ő
színe
előtt. Ha megszabadultál, és a
szabadságban
jársz, akkor Isten az esetleges bukásaidon
keresztül
is áldásokat fog rád
árasztani, mert Ő nem
engedi, hogy aki teljesen az Övé, a
fölött a
sátán egy kicsit is hatalmat vagy
befolyást
nyerjen! Ez csodálatos dolog.
És végül megmutatta az Úr: az
élet nem
csak a harcokról, meg
kísértésekről
szól: megtanított, hogy
gyönyörködjem
Őbenne. Megtanít arra, hogy a legfontosabb a Vele
való
állandó kapcsolattartás. Igazi
értelmet
kapott az életem: hogy Őt imádjam.
Vázlat... Most leírom vázlatosan, hogy
mi is
álláspontom szerint a szabadulás
útja:
- "mélypont" -azaz bevallom, hogy
szükségem van
Isten szabadítására; és
akarom a
szabadítást- igazán vágyom
rá;
tisztában vagyok azzal, hogy bennem van a
probléma
gyökere, és szabadulnom kell a nálam
erősebb
megkötöző erőktől
- "bűnvallás" -nálam lehetőleg hitben erősebb,
szellemileg érett testvérekkel az Úr
előtt lenni,
hangosan megvallani elkövetett bűneimet;
megkötözni az
engem fogva tartó erőket Jézus nevében
- "megvallás" -megvallani az Úr
tökéletes
munkáját, és hogy a
sátánnak
és az ő próbálkozásainak
többé
semmi köze nincs hozzám
- "Tölts be, Uram!" -kérni kell azt, hogy Isten
Szentlelke
teljesen töltse be a szívemet, hogy
védelemben
élhessek, és Isten legyen az egyetlen
Úr a
szívemben
- "dicsőítés" -dicsőíteni Istent a
szabadulásért
- "készen a harcra" -felkészülni a
rám
váró szellemi harcra úgy, mint aki
teljesen
szabad, és alapvetően egy rajta kívül
álló dologgal kell szembenéznie;
elkérni
Istentől a szellemi fegyverzetet
- "áldásokban járva"
-elkérni azokat az
áldásokat, amik eddig nem áradhattak
az
életemre a
megkötözöttség miatt;
felfedezni Isten ajándékait, amelyeket nekem
készít; - gyönyörködni
az Úrban,
szolgálni mások felé stb.
Készülj
fel...! Készülj fel
arra, hogy ha megteszed az első lépést a
szabadító Isten irányába, Ő
is lépni
fog feléd. Készülj fel arra, hogy
csodát tesz
az életedben. Készülj fel arra, hogy
tested a
Szentlélek temploma lesz, és Isten teljes
uralomra fog
jutni az életedben. Két dolgot még
szeretnék nagyon a szívedre helyezni:
1. A sátán a szabadulásod
után nagyon sok
hazugsággal próbál majd "beetetni",
pl.: "Nem is
történt semmilyen szabadulás..." v.
"Isten meg akar
fosztani az örömtől..." v. "Szegényebb
leszel, ha nem
végzel
önkielégítést..." v. "Nem is
vagy igazán férfi, ha nem teszed meg..." v.
"Isten
úgyis megbocsát, nyugodtan
csinálhatod..." vagy
vádlások formájában:
"Nézz magadra!
Mindennek vége! Nem vallhatod meg senkinek, hogy
újra
elestél..." stb. Ezek mindegyike hazugság- a
gonosz
eléggé átlátszó
próbálkozásai arra, hogy visszavessen
a lelki
fejlődésedben. Megvallásokkal,
dicsőítéssel, és Isten
igazságaival
visszaverheted ezeket a hazugságokat.
2. Nagyon fontos, hogy mindig légy teljesen őszinte! Az
Úrhoz, a testvérekhez és magadhoz is!
Ha rosszul
vagy, ne hazudd azt, hogy minden ok. Akkor is, ha azt
éreznéd, hogy a környezeted ezt
várja el
tőled! A szabadulás lényege, hogy soha
többé
nem kell elfojtásban, álarcokat viselve
járnod!
Isten is csak az őszinte bűnvallással /
kéréssel /
hálaadással / imádással
stb. tud mit
kezdeni. Az őszinteség az igazság alapja,
és a
Biblia szerint az igazság szabaddá tesz!
Áldás Nagyon
örülök, hogy elolvastad
ezt a bizonyságtételt.
Köszönöm a
türelmedet! Hiszem, hogy Isten sok
áldást
készít neked az életed minden
területére nézve! Kérlek, add
tovább
ezt a bizonyságtételt, hogy minél
több
emberhez eljuthasson: van megoldás az
önkielégítésben szenvedők
számára! Szeretnék az
életedre
áldást kérni az
Úrtól!
Áldjon meg téged a kegyelem Istene, az
örök
szeretet Istene, a mindenható, élő Isten, a
világ
teremtője! Áldjon meg Jézus Krisztus
szabadításával, a Vele való
szoros,
élő kapcsolattal! Áldjon meg minden nap
Szentlelkének friss kenetével,
jelenlétével, ami soha nem enged téged
Tőle
távol! Ámen!
Az Úr áldása
kísérje egész
életedet!
Ismeretlen szerző.
Forrás: Nyughatatlan.hu
|
|