A
tégla
Egy
fiatal és sikeres vállalatvezető utazott egy
kissé gyorsan az új Jaguarjában.
Figyelte a gyerekeket a parkoló kocsik
között és lelassított, amikor,
úgy vélte, lát valamit, de
mégsem. Az autója továbbment, senki
sem bújt elő. Ehelyett egy tégla
zúzódott szét a kocsi
ajtaján!
Rátaposott
a fékre és visszatolatott oda, ahol a
követ dobták. A mérgesen
kiszállt a kocsiból és megragadta a
legközelebbi gyereket. Nekinyomta egy parkoló
kocsinak és ráordított:
-
Mi volt ez az egész? Mi a fenét
csinálsz? Ez a tégla még sok
pénzbe fog kerülni!
A
fiatal srác védekezett.
-
Kérem, uram... kérem, nagyon sajnálom,
de nem tehettem mást, - mentegetődzött. -
Azért dobtam a téglát, mert semmi
más nem állította volna meg.
Aztán
könnycseppek gördültek le az
arcán, s egy pontra mutatott egy parkoló kocsi
közelében.
-
Ő a bátyám, -mondta - felborult az
útpadkán, és kiesett a
tolókocsiból, és én nem
tudtam felsegíteni.
A
zokogó fiú megkérdezte a
megdöbbent vállalatvezetőt:
-
Segítene visszatenni a tolókocsijába.
Megsérült és nekem túl
nehéz.
Az
elindult és megpróbálta lenyelni a
gyorsan növekvő gombócot a torkában.
Sietve felemelte a mozgássérült
fiút és visszasegítette a
tolókocsiba. Aztán elővett egy
vászonzsebkendőt, és beborogatta a friss
horzsolásokat és a
vágásokat. Tudta, hogy minden rendben lesz.
-
Köszönöm, Isten áldja meg, -
mondta hálásan a gyerek az idegennek.
A
szavakon megrendülve a férfi még
visszanézett a bátyját a
járdán hazafelé toló
fiúra. Hosszú és lassú
út volt ez vissza a Jaguárhoz. A kár
nagyon jelentős, de a sofőr nem javíttatta meg a
behorpasztott ajtót. Meghagyta, hogy emlékeztesse
őt:
-
Ne repülj át az életen úgy,
hogy valakinek egy téglához kelljen
nyúlnia, hogy felhívja valamire a figyelmedet!
Isten
a lelkünkbe suttog és a
szívünkhöz szól.
Néha, mikor nincs időnk meghallani, egy
téglát kell hogy felénk dobjon. Mi
döntjük el, hogy figyelünk-e Rá,
vagy nem!
Isten
nem ígért fájdalom
nélküli napokat, nevetést
bánat nélkül,
napsütést eső nélkül, de
ígért erőt minden napra, vigasztalást
a könnyekre, és világosságot
az útra.
köszönet
Noéminak a cikkért!!! |
