|
A
kóser udvarlásról
Mottó:
"Mindnyájan vágyunk arra, hogy
felfigyeljenek ránk, megértsenek és
dédelgessenek bennünket. Mindannyian
különlegesnek és egyedinek
érezzük
magunkat, és sóvárgunk hogy legyen
valaki, aki
hozzánk hasonlóan különleges,
akivel
kölcsönösen
megbecsülhetjük egymást.
Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt
bennünket,
és a maga világának
közepébe helyez.
Romantikát akarunk, hogy elevennek,
szükségesnek
és pótolhatatlannak
érezhessük magunkat."
(Shmuley Boteach)
Mi kell ehhez? Beleszeretni valakibe, ami arról
szól,
hogy nagyobb élvezetet találunk abban, ha
adhatunk, mint
ha kapunk. Arról szól, hogy
elfordítjuk
figyelmünket önmagunkról valaki
más
felé. Ez a KÓSER szerelem. Mi az, hogy
KÓSER? Az,
ami tiszta, Isten törvénye szerint elfogadott. Egy
udvarlás vagy kóser, vagy nem, is-is nincs. Mi a
KÓSERség titka? Erre
próbáljunk
közösen választ találni.
1.
Minden Isten színe előtt zajlik
Miért jó ezt tudatosítani magunkban?
Mert ha a
magunk útját akarjuk járni, ha azt
keressük,
ami nekünk tetszik, ez az egyik forrása annak, hogy
boldogtalanok leszünk. Ehelyett szokásunkhoz
híven a
párválasztás
kérdését is,
mint minden mást, vigyük Isten elé
imádságban, kérve, hogy Ő
válassza ki a
nekünk jutót, mert ez ad
békességet. Az
igazán bölcs ember ki tudja mondani:
|
Add
meg Uram, amit Te akarsz,
helyezz oda, ahova Te akarsz,
tedd azt velem, amit Te akarsz,
vezess végig úgy, ahogy Te akarsz. |
Itt nem arról van szó, hogy valami hirtelen
kijelentés által rámutat Isten a
páromra
és megkezdődik az életemben a
gyönyörű
és várva várt udvarlási
szakasz. Sokkal
inkább úgy van, hogy járjuk a keskeny
utat (vagy
legalább is próbáljuk
járni), de mivel
benne vagyunk ebben a világban, így
találkozunk
emberekkel is. Aztán valakire
rácsodálkozunk,
olyan ismerősnek tűnik, másrészt titokzatosnak,
nem is
tudja eszünk megmagyarázni, de vonzódunk
hozzá. Elkezdődnek a beszélgetések,
és ezek
milyensége a második, amire figyeljünk.
2.
Beszélgetünk, ismerkedünk
De nem kettesben, mindig Valaki színe előtt! Ez
egyrészt
azt jelenti, hogy nem mindegy hogyan beszélgetünk,
másrészt azt is jelenti, hogy
vállaljuk kik
vagyunk, nem félünk az egyre mélyebb
megmutatkozástól sem, mert ahogy Isten előtt
vállaljuk magunkat, úgy kell vállalni
magunkat
jövendőbelink előtt is.
Beszélgetünk, hogy ismerkedjünk.
Először
inkább a külsőt figyeljük meg. (szabad azt
ápolni, amiért lelki emberek vagyunk) Nem baj az,
ha
megakad a szemünk valakin, ha a külső
szépsége
csodálatba ejt, hiszen ezért kaptunk szemet is,
de itt
nem lehet leállni, mert ez nem elég egy
életre
szóló döntéshez. Fontos
tovább
beszélgetni, hogy meg tudjuk, akire felfigyeltünk,
mi
iránt érdeklődik. Nagyon hamar ki kell
derüljön: együtt is tudunk
imádkozni,
számolni a harmadik jelenlétével, sőt
életünk
beleszólójának tartjuk-e
mindketten Őt? Hívő embernek hívő legyen a
párja!
– ne áltassuk magunkat azzal, hogy biztosan meg
tudjuk
majd téríteni a másikat. De
legyünk
kíváncsiak arra is, hogy kedvesünk mivel
tölti
idejét, milyen területen vannak ismeretei, hogyan
gondolkodik.
A megismerésnek csapdája is van, könnyen
történhet csak
öncélúan. Az
öncélú csak arra
kíváncsi: milyennek
tartják, megéri-e összekötnie
életét az illetővel, ki fogja-e
elégíteni
szükségeit a másik, fog-e gondoskodni
róla.
Az viszont, aki nemcsak magával törődik, ilyenekre
is
kíváncsi: milyen is vagy
valójában? (nem a
tükörképemet keresem benned), mire van
szükséged? (arra vágyom, hogy te boldog
és
elégedett legyél), mit tudnék adni
neked? (magamat
méricskélem miattad)
De lássunk pár konkrétabb jelet Smuley
Boteach
rabbi könyvéből, melyek
segítségével
eldönthetjük, hogy szerelmesek vagyunk, vagy csak
erotikus
vágyat érzünk a másik
iránt:
- ha
valakinek az arca
vonz ellenállhatatlanul, akkor a szerelem
irányítja a lépéseidet, ha
viszont az
alakjára buksz, akkor a vágy. (Ha valakinek a
szerelmét szeretnéd elnyerni, akkor
nézz az
arcára, különösen a
szemébe, amely
közvetlen kapu a lélek felé)
- a
kéjvágy jele, ha
beszélgetés közben nem hallasz meg
egyetlen
szót sem, mivel a szemed állandóan a
partnered
dekoltázsát lesi, vagy ha csak hallgatod, hogy
meggyőzd
őt arról, hogy milyen figyelmes és kedves vagy
- az is a
kéjvágy jele, amikor
képtelen vagy arra figyelni, hogy mi is
történik
éppen a randevún, ehelyett folyton azon
jár az
eszed, mit is kellene mondani vagy tenni a következő
lépés (a hálószoba)
érdekében
- ha nem vagy
hajlandó egy olyan emberrel
másodszor találkozni, akiről kiderült
számodra, hogy a találkozón nem lesz
szex,
vágy csupán. Azonban ha a
házasságig is
kész vagy várni a szexre, akkor ott szerelemről
van
szó
- ha
úgy érzed, hogy ő egy tőled teljesen
különböző testben él,
mégis vonzó a
gondolkodása és a
személyisége, akkor ez
egy megbízható érzés
- ha elfeledkezel
minden olyan ravasz,
manipulatív trükkről, amelyet eddig a
kapcsolatkeresésben alkalmaztál, ez annak a jele,
hogy
reménytelenül szerelmes vagy
3.
Mások előtt is
felvállaljuk
Egy közösségben élünk,
ha minden igaz,
lévén egyszemélyes
keresztyén élet
nem létezik. El kell jöjjön annak az
ideje, amikor
nyilvánosan is vállaljuk a párunkat a
közösségben. Ez azt is jelenti, hogy
készek
vagyunk végiggondolni az esetleges
megjegyzéseket, főleg
a lelkigondozónk
véleményét, sőt őt
bombázzuk is keményen a
kérdéseinkkel. Na,
nem csak együtt a párunkkal, hiszen még
ideje van a
külön-külön való
mérlegelésnek.
4.
Szüleink előtt
is bemutatkozunk
Van egy közmondás: "Nézd
meg az anyját,
vedd el a lányát".
Jó látni milyen
háttérből jön a kedves, hiszen egy
családba
nősülünk be, illetve egy családba
megyünk
férjhez. És amennyire rajtunk áll
jó
viszonyban szeretnénk lenni a tágabb
család
tagjaival, ehhez pedig jó megismerni őket is.
Másrészt, ahogy viszonyul a kedvesünk az
idősödő szüleihez vagy a még
élő
nagyszüleihez, valószínű úgy
fog
hozzánk is viszonyulni, ha elkopik a
házasélet
újdonsága, ha öregedni kezdünk
majd.
Beszédben könnyű szépnek mutatkozni, de
igazán bemutatkozni azzal szoktunk, ahogy viszonyulunk
másokhoz különböző helyzetekben
és
különböző társaságban.
5.
Elkötelezzük magunkat Isten színe
előtt
Úgy kell végül
házasságra
lépni, hogy ne reménykedjünk abban, hogy
a
társunk feltétlen jobb lesz, mint amilyennek
megismertük. "Aki
szereti a másikat, az kezdettől fogva
elfogadja olyannak, amilyen most, amilyen volt és
hasonlóképp fenntartás
nélkül azt is,
amilyen lesz." Ez annak a
felismerése, hogy hibáival
is házasságra lépsz, hogy nem
feltétlen
csak pozitív irányba változik a
társ,
és nem lehet úgy indulni, hogy majd biztosan
megtér a másik mellettem. Ugyanakkor nincs itt
szó
keserű beletörődésről, csak arról, hogy "A
szeretet nem azt jelenti, hogy a másikat
tökéletesnek tartjuk. Éppen
ellenkezőleg: mindig
tökéletesíthetőnek kell tartanod,
szenvedned kell
amiatt, hogy még tökéletlen, akarnod
kell, hogy
tökéletesedjék, teljesen oda kell adnod
magad, hogy
tökéletessé tedd."(Michel
Quoist)
Úgy kell dönteni, hogy tudjuk: Istent soha nem
hibáztathatjuk a
döntésünkért, azaz
minden krízis helyzetben ott van az a
bizonyosság, hogy ő
adatott nekem, más nem lehetett. Ahogy egy drága
atyánkfia mondta: amikor megházasodsz, akkor a
világ összes többi nője,
férfija
számára meghaltál.- és ez
nem
keserűséggel tölt el!
A házasodás egy hitbeli
lépés. Ha minden
tényezőt előre figyelembe akarsz venni, ami rosszul
sikerülhet a házasságban, akkor sohasem
fogsz
elmozdulni a startkockáról. De a
házasság
nem sötétségbe,
bizonytalanságba
lépés, mert hittel tehetjük! A
remény
kifejezése, azé a reményé,
amely a
szívből származik és
szembeszáll a
félelemmel. Mert a félelem és a
szeretet
egymással össze nem egyeztethető
érzések.
Sokszor túlontúl csak az eszünkre
hallgatunk,
és elfelejtjük, hogy Isten ebben a
lépésünkben is jelen lehet. Sőt Ő maga
ültette
belénk azt a vágyat, hogy megosszuk
lényünk
rejtett oldalát, azt a bizonyos „senkit”
(akinek
sokszor cinikusan és bizalmatlanul magunkat tartjuk) egy
másik emberrel, akit ha Tőle kértünk
és
kaptunk, nincs mitől félnünk a
házasságtól.
Végül, de nem utolsó sorban,
lássuk
tisztán, hogy a
házasságkötés nem
valaminek a befejezése, hanem csak a kezdete egy szent
misztériumnak, amiben „ketten lesznek egy
testé”, és ez magában
foglalja azt is, hogy
munkálkodni kell azon, hogy működjön a
kommunikáció és a
megértés. Azt
jelenti, hogy a mindennapi élet során
mérlegelni
kell másnak a szükségleteit is,
másnak a
kívánságait is, nemcsak a
sajátodat. De mi
ez ahhoz képest, amit cserébe
örömként
és áldásként kaphatsz!
Házasságra lépés előtt
végig lehet
gondolni a következő jellemvonásait az
egészséges házasság
modellnek:
- közös
szellemi
alap van (hit Istenben)
- értékes
a másik egyedi,
megismételhetetlen mivolta
- időt tudnak
szakítani a felek a
kommunikációra és egymás
meghallgatására
- nem
élnek vissza egymás
szeretetével
- egymás
iránt tisztelettel viseltetnek,
tiszteletre tanítják gyerekeiket is
- a
felelősségérzetet éreznek
egymás és családtagjaik
iránt
- tartalmas
családi hagyományokat
alakítanak ki
- tudják,
mikor kell
családgondozói tanácsot
kérni
MEGBESZÉLENDŐ
TÉMÁK:
(Ideális, ha azelőtt kerülnek
megbeszélésre,
hogy házassági szándékukat
kinyilvánítanák.)
- Milyen
hitbeli
felfogásod van, illetve van neki?
- Hogyan
nevelkedtél? Milyen
érdeklődési területeid vannak?
- Mit tartasz az
elköteleződés felől?
- Milyen
célja van a házasságnak?
- Milyen
érzelmekkel viseltetsz a társad
iránt? Mit vársz el a
házasságtól?
- Szexualitás
– Mennyire tartod fontosnak?
Mi a szerepe és célja a
házasságban? Mit
tudsz a szexuális működésről? (javasolt
lelkigondozó jelenlétében
beszélgetni erről)
- Mennyire tartod
fontosnak a karriert? Milyen
továbbképzési terveid vannak?
- Milyen
életszínvonalat
szeretnél? Hogyan kell beosztani a pénzt?
- Hogyan hoztok
döntéseket? Kié
legyen az utolsó szó?
- Hogyan szoktatok
beszélgetni? Hogyan
oldjátok meg a
nézeteltéréseket?
- Hagyományos
struktúrájú
családot akarsz? (férj keres, az asszony
inkább
otthon nevel)
- Akarsz-e
gyereket, miért és
hányat? (nyilván nem lehet csak
principiálisan)
- Hogy gondolod
nevelni őket? Mi a
véleményed a fegyelmezésről?
- Milyen
érzéseid vannak a leendő
anyóssal, apóssal kapcsolatban?
MEGHARCOLNIVALÓK:
-
alázat
nem
vagyok elég önmagamban,
kiegészítésre szorulok, és
ezért nem
méricskélem és
hasonlítgatom,
osztályozom az ellenkező nembelieket (amikor
egyedülálló emberek azt
bizonygatják, hogy
még nem találkoztak a
„megfelelővel”, akkor
ezalatt általában azt értik, hogy nem
találkoztak a legjobbal, de ekkor
kérdezzük meg:
vajon te vagy a legjobb?)
-
bizalom
Félre
kell tenni a
múltbeli
csalódást,
teljesen le kell zárni a múltbeli kapcsolatot,
hogy
új kezdődhessen.
-
ellentétek
Férfi
és nő ugyan
közös
eredettel rendelkezik,
de egymás kiegészítői úgy,
hogy komolyan
elhatárolt vonásaik vannak (a férfi
vonal, a nő
kör). A nemek közötti ellentét
tartja
életben a szerelmi kapcsolatot, ettől van
varázsa,
titokzatossága és egymás
iránti
csodálat.
-
önuralom
Aki
megtanul uralkodni vágyain
és
érzékein,
legyőzni önmagát, az egy
házasságot is tud
vezetni. Az önuralmat tanulni kell, a lányok
segíthetnek ebben, ha nem
csábítják el a
fiúkat. Az önuralom (mindkét
fél kincse
kéne legyen) a Lélek gyümölcse,
így
áldás, és nem minket
megfosztó hatalom.
Ugyanakkor
a nőben a férfi
iránti bizalmat
erősíti, a tudatot, hogy rábízhatja
magát,
mert tiszteli és értékeli teljes
mivoltában, nemcsak a testéért.
-
lépés hátrány
Érzelmileg
legyen a fiú
legalább egy
lépéssel előbbre, és ő
kezdeményezzen, a
lány válaszoljon erre, és nem baj, ha
visszafogottabb, ha megmondja egy gesztus ideje eljött-e
már.
-
kitartás
Ne
adjuk fel könnyen az
ismerkedést pár
randevú után, nem kell sajnálni az
időt, amit
valaki megismerésére töltünk,
félve,
hogy eljátszunk egy másik esélyt.
-
áldozatvállalás
Merjünk
egymásért
és
másokért
vállalni áldozatot, látogatni
öregeket,
árvaházban segíteni
-
együttszolgálás
Az
udvarlás része
keresztyén
életünknek, így a
szolgálatainkat miatta nem
kell abbahagyni, sőt próbáljuk ki együtt
őket.
forrás:
nyughatatlan.hu
|
|